„Ennél kontraproduktívabb megerőszakolása a fiataloknak nincs” – kőkeményen beleszállt az MLSZ-be a szókimondó klubvezető

Mint minden jelentősebb reformtörekvés, az MLSZ frissen bejelentett szabálymódosításai is komoly visszhangokat vertek futballkörökben. A szigorításokról mi is írtunk bővebben a múlt héten, a főbb pontok még egyszer:

• az NB I-ben átlagosan 5 magyar játékosnak kell a pályán lennie minden meccsen, ebből legalább egy fő U21-es.
• Az NB II-ben kizárólag magyar játékosok léphetnek pályára, ráadásul két U20-as fiatalnak végig a pályán kell lennie.
• A fiatal tehetségek nemzetközi szintre emelése érdekében csökkentik az utánpótlásközpontok számát, de javítják a képzés színvonalát,
• a vezetők fejlesztésére kötelező sportszakmai licencek, külföldi tanulmányutak és tapasztalatszerzési lehetőségek lesznek,
• az NB II-ben kizárólag magyar vezetőedzőt alkalmazhatnak a klubok – ez is támogatáshoz kötött előírás.

Az új szabályok erősen megosztják a szakmát: vannak, akik abszolút szükségesnek és indokoltnak tartják a fiatalításra-magyarításra vonatkozó törekvéseket, mások viszont nem, vagy legalábbis nem így. Közéjük tartozik a kisvárdai élvonalba jutás apropóján a Mandinernek a napokban exkluzív interjút adó Révész Attila sportigazgató is, aki szokásához híven ezúttal sem köntörfalazott, egy pillanatig sem rejtette véka alá éles véleményét a témában: 

„Szerintem ennél kontraproduktívabb megerőszakolása a fiatal labdarúgóknak nincs. Az adott év fiatal játékpercei nyilván derűre adnak okot, viszont, ha megnézzük, azok a játékosok hol lesznek két-három évvel később, már borzasztó a helyzet. Ezeket a fiatalokat ezzel a szabállyal kiirtjuk a futballtérképről. A fiatalokat tudatosan, fokozatosan kell játszatni.

A két agyi infarktust lábon kihordó Révész abból sem csinált titkot, a légiósokat azért tartotta meg Kisvárdán az MLSZ-támogatás kárára is, mert nem akart elkezdeni a nulláról építkezni új – és ahogy ő fogalmaz, a tudásszintjükhöz képes bőven túlárazott – magyar játékosokkal. Emellett éles kritikával illette a másodosztály színvonalát is: 

„Egy meccset sem élveztem úgy, mint a legrosszabb NB I-es találkozónkat. Az NB II-ben nem tudtam úgy kimenni a pályára, hogy kicsit is izgultam volna. Nem volt az, hogy a meccs előtt még egyszer átnéztem gyorsan az ellenfél statisztikáit. Nem tudtam úgy nézni a riválisokra, hogy bárki is jobb lehet nálunk. Ez nem lenézés, ezek a valós érzéseim. A csapattal lenni szerettem, de a másodosztályt egyáltalán nem élveztem.”

Az NB I-ben sok helyütt tapasztalható (elsősorban anyagi) aránytalanságokról és szakmaiatlanságról is megvan a véleménye: 

Az élvonalba egy év után visszajutó Kisvárda mögött óriási még a harc a második feljutó helyért a Vasas és meglepetésre a Kazincbarcika között, az előző forduló után most megint éppen utóbbi áll jobban, de megjósolhatatlan, az utolsó három fordulót követően ki örülhet majd.